Két hónapja kezdtem bele a funkcionális edzésbe és a nagyszerű edzőmnek köszönhetően (Szentes Balázs Thor Gym Újbuda) találkoztam életemben először ezzel a kis önmasszírozó cuccal. Korábban már olvastam róla, de most hogy személyes tapasztalatom is van, szeretném megosztani veletek a szakmai megfigyeléseim. Érdekes lehet tapasztalt hengerrajongóknak is!
Sokszor belefutottam már a neten a hengerbe, hiszen jómagam is myofascial release technikákat alkalmazok, csak ugye ezt így kis hazánkban nem nagyon ismerik, ezért aki ilyesmivel foglalkozik mindenféle fantázianeveket ad a technikának, hogy közérthetőbb legyen.
Maga az SMR az self myofascial release-t jelent, ami szabad fordításban „önmagunk izompólya oldását” jelenti. Az eredete a myofascial release technikáknak egészen a ’20-as évekig vezethető vissza, hiszen Dr. Ida Rolf ekkor kezdte meg úttörő munkáját. Létrehozta Strukturális Integrációt, ami egy testtartásjavító és mozgásfunkció javító manuális terápia. Az ő tanítványai számtalan új iskolát hoztak létre a módszer látványos eredményessége tagadhatatlan.
Bár nem tudom ki találta fel először a hengert, de teljesen nyilvánvaló, hogy valaki, aki tanult vagy hallott a módszerről. Kezdetben eléggé szkeptikus voltam, hogy van e bármilyen hatása a myofasciára (izompólya). Első néhány alkalommal nem is voltam igazán ügyes a használatában, de hamar megfigyeltem, hogy azért jóval jobb érzés az edzés után, ha használtam mintha nem. Maga az izomláz is jóval kisebb lett, ami kezdőként eléggé jó érzés 🙂
El is kezdtem kísérletezni és utána is olvastam a neten mások mit írnak. Pontokba is szedtem mire jutottam:
- Amikor halad a henger a rétegekből kiszorítja a folyadékot és miután továbbhaladtunk egy szivacshoz hasonlóan visszaszívódik. A víz átmozgatása nagyon hasznos, hiszen a beduinok is tudták „az állóvíz méreg, a folyóvíz élet”
- Nagyon lassan érdemes mozgatni a hengert. Minél mélyebben dolgozunk annál lassabban. Különösen akkor, ha olyan területen használjuk, ahol fájdalmasabb.
- A mostanában történt sérülések, zúzódások helyeit érdemes elkerülni, mert csökkentheti a gyógyulás idejét.
- Nem érdemes a túlzottan fájdalmas területeket túl erősen nyomni, mert a sejtek és izmok megfeszülnek, ami ellentétes a célunkkal.
- Van egy jelenség, amivel gyakran találkozom munkám során. Az egyes testrészek részeit az idegrendszer hajlamos „elfelejteni”. Főleg a nem használt területeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy az izmok is visszafejlődnek, ha nem használjuk. Ezeket a területeket, ha sikerül felébreszteni az idegrendszer újra bekapcsol és elkezdi a „javítást”. Érdemes kísérletezni, olyan területeken a hengerrel ahol amúgy nem szoktunk hengerezni. Például a comb belső fele vagy a medencelapát és a csípő közötti rész. A lényeg hogy ne legyen mindig sablonos a hengerezés. Kísérletezz 🙂
- Az Iliotibiális szalag (a comb külső fele) olyan erős szalag, amit nem hogy egy habszivacs hengerrel, de még egy acélhengerrel sem tudnál megnyújtani. Ha mégis sikerülne, elveszítenéd a lábad stabilitását. A mélyebb rétegekkel való összetapadása viszont gondot okozhat. Ezt érdemesebb szakértőre bízni. A hengerelést nem javaslom, különösen ha fájdalmas.
- Az egy ponton való nyomás csak akkor érdemes, ha konkrét triggerpontról vagy akupunktúrás pontról van szó, bár ezekre inkább jobb az emberi kéz, szakértő vagy egy kisebb tárgy. Egyéb esetben az a gond, hogy elvésznek a fent említett előnyök.
- Egy félhengerrel, vagy a henger forgásának megállításával a rétegek közötti csúszás is javítható. Ilyenkor nem forog a henger csak Csúsztatod a bőrön. Ez már megközelíti a kézi fascia oldás lehetőségeit.
Összefoglalva kellemesen csalódtam a hengerben. Elvégre magamat nemigen tudom megmasszírozni, ezzel a kis cuccal meg egész jó dolgokat meg tudtam csinálni. Persze van sok myofascial release technika, amit nem lehetséges kivitelezni hengerrel. Az emberi kéznek azt a képességét nem pótolja, hogy meg tudja érezni, a különböző rétegeket, a fascia oldódását stb. Persze mivel nem vihetek saját masszőrt a terembe minden edzés után ezért nagyszerű dolognak tartom a hengert.